I M E D I A S   K I A D Ó
	Főoldalra A könyv megrendelhető e-mailben (info@imediaskiado.com). Két munkanapon belül postázzuk. A postaköltség 1 példány esetében: átutalásos számlával 400 Ft, utánvéttel 1000- Ft.
	LAURENT WIRTH: A FRANCIA KIVÉTEL				Telefon:  20 494 4126
	Ára: 1850- Ft + postaköltség
	Korunk egyik fontos tényezője a nemzeteknél nagyobb egységek kialakulása. Ezzel párhuzamosan, mint azt az Európai Unió példáján is láthatjuk, a nemzetek kénytelenek önként korlátozni szuverenitásukat, és egyes hatásköröket átengednek a felettük álló szervezeteknek. Ezzel azonban nem szükségszerűen jár együtt a kulturális különbségek elmosódása, sőt talán éppen emiatt meg is erősödnek a helyi és nemzeti hagyományok és az ezekre épülő sajátosságok. Nem kizárólag a népi kultúráról, annak kétségtelen reneszánszáról van szó. Léteznek más, de hasonlóképpen meghatározó tényezői annak, hogy az azonos nemzethez tartozó embereknek milyen vonzalmai, ellenszenvei vannak, hogy milyen közös értékeket fogadnak el. Ezek a történelem során alakultak ki, és mélyen beleivódnak az egy közösséghez tartozók gondolatvilágába. Laurent Wirth könyve a francia kötődéseket és ellenszenveket, reményeket és félelmeket vizsgálja: azt, hogy miben egyediek a franciák, mik azok, amik csak rájuk jellemzőek - hogy mi is az a bizonyos francia kivétel.
	RÉSZLETEK A KÖNYVBŐL Bevezetés Ennek a századnak a végén nemigen múlt el hét anélkül, hogy a francia kivétel kérdése ne jelent volna meg a médiában. Mindegy, hogy nemes cselekedet vagy szégyenletes eset kapcsán került elő, minden esetben a francia kivétellel magyarázták. Amikor a "Mónika-botrány" megrázta az amerikai közvéleményt, mi arról a híres francia kivételről kezdtünk el beszélni a lapokban, hogy a francia sajtó tiszteletben tartja a politikusok magánéletét… Vagy amikor a női-férfi arányról folyik a vita a parlamentben, és felvetődik a kérdés a szégyenletes kivételről, hogy mennyire alacsony a nők aránya a képviselők között. Amikor a "többségi" jobboldal ellenállt az európai választásokon, pedig előtte a baloldal volt az erősebb, a francia kivétel a Le Monde főoldalára került. Sok mostanában megjelent mű címe is bizonyítja, hogy a különböző, politikai, gazdasági, szociális, kulturális szempontokból nézve a francia kivétel kifejezés használata divatossá vált. De nem csak a francia kivételről, hanem a különböző nemzetek egyediségéről írt munkák virágkora is tapasztalható, például ugyanebben a sorozatban olvasható a német kivételről szóló könyv is. Bár legalább ennyire beszélhetnénk az angol, a japán vagy az orosz kivételről is. Emellett jól ismerjük az amerikaiak kivételességükkel kapcsolatos meggyőződésüket, amelyet a "sors megnyilvánulásának" tudnak be. Ennek a kollekciónak "Az amerikai példa" című műve is erről szól. A lista természetesen végtelen. Ebből a szempontból nézve a kivétel fogalma több problémát is felvet: egy kivétel előfeltételez egy szabályt, de hol van ez, amikor annyi nemzeti kivételre hivatkozunk? A kivétel kifejezés magában hordozza a kivételes szót is annak dicsőítő többletjelentésével. De itt többről fogunk értekezni, mint a kivétel, helyesebb inkább az egyediség szó, melynek jelentése egyszerre igazabb és szerényebb is. Bár használhatnánk a minta szót is, mivel az Egyesült Államok előtt Franciaország viselte a szabadság országa címet. Vajon meg tudja-e ezt tartani egy ilyen riválissal szemben a mai világban? Beszéljünk hát a francia kivételről, melyet széles körben meghatároz használata… ......................... "A nemzet "népszavazás minden nap" A francia nemzetfogalom "Egy nemzet lélek, spirituális alapegység. Őszintén szólva két dolog van, ami nem tesz mást, mint építi ezt a lelket, a spirituális alapot. Az első egy gazdag hagyaték emlékének közös birtoklása. A második az egy aktuális megegyezésen alapuló együttélésre való vágy, az az akarat, hogy folytassuk ennek az egyben kapott örökségnek a gyarapítását […]. Szenvedni, örülni, remélni együtt ez az, ami több, mint a közös vámhatárok, a stratégiai elméletekre épülő határok, ez az, ami összetart minket a faji és nyelvi különbségek ellenére[…]. A nemzet tehát szolidaritás is egyben. Egy nemzet létezése népszavazást jelent minden nap, ugyanúgy, mint az egyén létezése az örök élet megnyilvánulását." (Renan E. "Mi a nemzet?" Konferenciai beszéd a Sorbonne-on 1882. március 11.) Ernest Renan híres beszéde jól bemutatja a francia nemzetfogalmat, amit gyakran ellenpólusként szoktak emlegetni a német nemzetfogalommal szemben. Ez a vita 1871-ben bontakozott ki, amikor a győztes Reichstag annektálta Elzász-Lotaringiát. Még az annektálás előtt, a háború alatt, Fustel de Coulanges, a strasbourgi egyetem professzora, és Theodor Mommsen, a berlini egyetem tanára összevitatkozott. Az utóbbi ugyanis azt állította, hogy e két terület elcsatolása jogos lenne, mivel az elzász-lotaringiai népesség etnikailag és kulturális szempontból is inkább a németekhez hasonló. "Azt gondolja, hogy bizonyítani tudja, hogy Elzász a német nemzethez tartozik csak azért, mert a népessége a német rasszból származik, és mert ott németül beszélnek. Megdöbbent, hogy egy történész, mint maga, azt imitálja, hogy nem vette még észre, hogy a nemzetiséget nem a nyelv és nem a rassz határozza meg. […] Az egy nemzethez való tartozást az emberek a szívükben érzik, mert ugyanaz a közösségi nézetük, azonos érdeklődésük, ragaszkodásuk, emlékeik és eszményeik vannak. Ez az oka annak, hogy az emberek együtt akarnak lenni, dolgozni, harcolni, élni, és meghalni egyik a másikért. A nemzet, amit mi szeretünk […]." (Fustel de Coulanges N.: Válasz Mommsen úrnak, 1870. október 27.) Visszatekintve, ez az ellentét már a Nagy Forradalom idején megjelent, amikor ezt a két különböző elképzelést kinyilatkoztatták. A francia köztársaságiak számára a nemzet tagjai akaratának összeolvadása. Szemben ezzel a közös akaraton alapuló nemzeti ideológiával, Németországban a nemzet, mint etno-kulturális közösség "Volksgeist" jelenik meg (szó szerint "a nép szelleme", egyfajta kollektív szellem). ........................... Az amerikanizmus-ellenesség Bámulatos, hogy az Egyesült Államok, az az ország, ami mindkét világháború alatt a mi oldalunkon állt, 1945 óta kiemelt céltáblája a franciák támadásának. Egy-két értelmiségi művében már a második világháború előtt megjelent az Amerikától való félelem: "A küzdelem kezdetétől sokan közülünk nyugatiak közül őszintén bevalljuk, hogy figyelik az amerikaiakat és azt is, hogy mi van, házaikban, ruhájukban és a lelkükben." Duhamel G. Jelenetek a jövőbeli életből., 1930. Amitől Duhamel rettegett, az nem is annyira Amerika, hanem az amerikanizáció, amit úgy is nevezhetünk, hogy "belső Amerika". Egyfajta kulturális természetű félelem alakult ki, ami már a hidegháború idején megjelent a kommunista pártnál. 1947 elején erőteljes támadást indított a Blum-Byrnes (1946) kereskedelmi egyezmény záradéka ellen, ami megkönnyítette volna az amerikai filmek behozatalát Franciaországba. De a kommunista párt támadása nem korlátozódott csak a kultúrára. Rámutatott arra is, hogy az amerikai terjeszkedő politika "trójai falova" a Marshall terv. Az amerikai csapatok jelenléte, pedig "egy újfajta megszállás". Az amerikaiakat elkezdték a nácikhoz hasonlítani, és azzal vádolták őket, hogy biológiai fegyvereket vetnek be Koreában. A hidegháború amerikanizálódás ellenességéből az exkommunisták között, azért megmaradt egy-két dolog, annak ellenére, hogy meg kellett volna, hogy szűnjön a Szovjetunió felbomlásával. Ahogy M. Winock írta (Beszélj nekem Franciaországról) "amikorra már mindent elfelejtettünk, akkorra csak az amerikanizmus ellenesség maradt meg a kommunizmusból". A kommunisták reakciója az exkommunista területeken való beavatkozás kapcsán az öbölháborúval kezdődően 1990, 1991-ben egyértelmű és ugyanez jegyezhető meg a NATO koszovói beavatkozásánál is 1999-ben. A amerikanizálódás ellenesség a baloldalon belül nemcsak a kommunisták között van jelen. A szélsőbal is kemény harcot vívott az Egyesült Államok vietnami terjeszkedésekor, melyet "a kapitalista globalizációval" azonosított. Ugyanez a nézet megjelent az MDC-nél (Mouvemet des Citoyens: Állampolgárok mozgalma), a baloldali szocialisták között, a zöldeknél és sok baloldali értelmiséginél is. Ezenkívül M. Winock azt is megjegyzi, hogy a "Le monde diplomatique" havi lap jól rámutatott a baloldal amerikanizmussal szembeni egységére. Ez nem csak a baloldalnál, hanem a gaulle-istáknál is megmutatkozik főleg az Amerikai Egyesült Államokhoz igazodni egyáltalában nem szándékozó tábornoknál. Bár megosztottan, de kétséget kizáróan a szélsőjobbnál is érezhető az amerikanizálódás ellenesség. ................................ Miért kerül elő olyan sokszor ennek az évezrednek a végén az, amit Franciaországban és legalább annyira külföldön úgy hívnak, hogy "a francia kivétel"? Florence Gauzy "A német kivétel" című művének összegzésében megállapítja, hogy "a nyugati nagyhatalmak néha olyan kivételes képet festenek Németországról, ami egyáltalán nem egyezik azzal a képpel, amit Németország saját magáról alkotott, és amivel azonosítja magát". Nem úgy tűnik, hogy egy ilyesfajta kettősség lehetősége előfordulna Franciaország esetében is. A franciák jóval többet tesznek annál, mint hogy felvállalják azokat az egyedi vonásokat, melyekkel a külföldiek felruházzák őket. Ők egyenesen követelik maguknak az egyediséget. Honnan ered ez a kivételesség iránti vágy? A nemzetállam koraérettsége nem kielégítő magyarázat. Csak a forradalom újraalapító mítoszáig kell visszamennünk. Ez a mítosz tette Franciaországot "a nagy nemzetté", ez adott lehetőséget a köztársaság megszületésére, amelyik a legtökéletesebb köztársaság szeretett volna lenni, szemben a többi köztársasággal, melyek nem lehetnek mások, mint ennek közönséges utánzatai.				Tartalomjegyzék Bevezetés 5 1. Fejezet - a nagy nemzet 1. dosszié: Franciaország, az eszmény A befolyási övezet Franciaország mint földrajzi lény? 10 A francia terület, a történelem alkotása 14 Franciaország mint személy Franciaország személyisége? 16 Egy személy, akit szeretünk 17 A nagyságra való törekvés Franciaországgal kapcsolatos eszmék 18 A nagyságra való törekvés kezdete 19 2.dosszié: A francia nemzet születése és újjászületése Az újrakezdés mítosza A történelmi múlttal terhelt öreg nemzet 21 A szuverén nemzet 25 A nemzet "népszavazás minden nap" A francia nemzetfogalom 26 Egy pontosításra szoruló elmélet? 28 Az egyetemes nemzet A Forradalom átírta a nemzet szó egyetemesen elfogadott jelentését 30 A "nagy nemzet" beavatkozó politikája 32 3. dosszié: az emberi jogok hazája Egy vitatott eredet Az emberi jogok alapító atyái 33 A francia követelés eredete 34 Egy időnként méltatlan haza Franciaország az emberi jogokkal szemben ellenséges irányzatok választott földje 35 A köztársaság mindig tiszteletben tartotta az emberi jogokat? 37 Egy konkurens küldetéstudatú nép Az új konkurencia 40 Egy az Amerika-ellenes francia érvek közül? 41 4. Dosszié: a "Nagy nemzet" már nem a régi A rosszul felvállalt gyengeség A szembetűnő gyengülés 41 A hanyatlástól való félelem és a presztizs visszaszerzésére irányuló törekvés 44 Befejeződött már a forradalom? A Nagy Forradalom súlya 46 A színlelés ideje? 48 Felbomlás és összeolvadás Felbomlás 49 Összeolvadás 50 2. Fejezet: a köztársasági kivétel 5. Dosszié: a köztársaság tükre Köztársaság francia módra Nem a franciák találták fel a köztársaságot 51 Egy páratlan köztársaság 52 Mindenki köztársaságpárti lett? Hova tűntek a monarchisták? 54 Republikánusok, mit is takar ez a szó? 58 Sóvárgás egy erőskezű hatalom után Folyamodás a megmentőért 60 Egy köztársasági monarchia? 61 6. Dosszié: az egy és oszthatatlan köztársaság A központosítás, egy régi történet Nem minden kezdődött a köztársasággal 62 A Forradalom és a Császárság szentesítette a központosítást 63 Decentralizáció, de meddig? A területi egyensúly hiánya és a reform szükségessége 65 A francia központosítás befejeződése 66 A Pénelopé-komplexus A részekre szakadás erői? 67 A nemzeti egység megszűnésétől való félelem 68 7. Dosszié: világiság, iskola és köztársaság Világiság, egylényegű érték köztársasági módra Egy tagadhatatlanul francia kivétel 68 A köztársaság csak világi lehet 69 "Klerikalizmus? Az ellenség!" 70 A világivá alakuló köztársaság 72 A szétválás után mit hozott a világiság? 73 A republikánus iskola Nem a köztársaság találta fel az iskolát 74 A Köztársaság iskolája 78 Vigyázat! Iskola A tömegoktatás nehézségei 81 Az iskolarendszer hibái 83 3. Fejezet: a franciák szenvedélyei 8. Dosszié: az egyenlőség szenvedélyének ellentmondásai Az egyenlőség és a birtoklási vágy, két szenvedélye Az egyenlőségre való törekvés szenvedélye 86 A magántulajdon iránti szenvedély 88 Egy határozott ellentmondás? Egy régóta élő mítosz: "a gazdagok" 91 A nacionalizmus és az antiszemitizmus 92 A társadalmi szakadás Az egyenlőtlenségek nem új keletűek 94 Két Franciaország? 95 9. Dosszié: tovább folytatjuk a harcot? A politika a polgárháború folytatása… Az erőszak helye a francia politikai életben 96 Egy harcos szellemű kultúrpolitika 100 Az egységre törekvés eszményképe A nemzeti egyesülés pillanatai 102 Az egység újraépítése a felejtés által 104 Az egységesülés varázsa 105 Befejeződött a háború? Franciaország nem fogadja el a centralista megegyezést 106 Politikai életünk rendeződik? 108 10. dosszié: kulturális rögeszme Az örökösök A kulturális örökség varázsa és változatossága 109 A szabad információáramlás társadalma és a tömegkultúra 110 Kulturális ügyek Az intézményesítés gyökerei 112 A kulturális kivétel megvédése A fenyegetés 114 11. dosszié: a francia félelmek A megosztott félelem Az angolgyűlölettől a németgyűlöletig 115 Az amerikanizmus-ellenesség 118 A globalizációtól való félelem 121 Reakciós félelmek A forradalom félelme 122 A republikánus félelmek A republikánus értékek elvesztésétől való félelem 124 Az európai integrációtól való félelem 125 4. fejezet: az állam a központban 12. dosszié: a társadalom központjában lévő állam Ennek a központiságnak az alapjai Az ősi eredet 127 A forradalom lényegi lépcsőfokai 128 A központiság megnyilvánulásai Az állam az összetartó erő megteremtője 130 A jobbító állam 133 Ennek a központiságnak az ellentmondásai "A gondoskodó állam" viszonylagos megkésése? 135 A gazdaságot szabályozó állam késése 136 13. dosszié: ösztönző állam, becsmérelt állam Az állam, a társadalom elsőrendű színésze A felemás forradalom 137 Törvény vagy megegyezés? 140 A "gondoskodó állam"? Hosszú várakozás 141 A bűnbak Az adóellenes reagálás 143 A francia anarchizmus 145 14. dosszié: kapitalizmus francia módra? Hagyományos együttélés, államiság-liberalizmus Az állam ősi szerepe a gazdaságban? 147 A modernizáló állam Egy igazán francia egyediség 149 Megszűnt a modernizáló állam kultusza? 150 A francia kapitalizmus normalizálódása? "A francia kapitalizmus megsemmisítő forradalma" 151 Összegzés 153 Szójegyzék 157 Kronológia 160 Tartalomjegyzék 162