Lóczy Lajos

Lóczy Lajos (Pozsony, 1849. nov. 4. – Balatonfüred, 1920. máj. 13.): geológus, egyetemi tanár, földrajztudós, az MTA tagja (l., 1888, r. 1901, t. 1920). 1874-ben a zürichi műegy.-en mérnöki oklevelet szerzett. Hazatérése után kinevezték az MNM ásvány- és őslénytárához segédőrnek. 1877. nov. 1-től 1880. máj. 1-ig részt vett gr. Széchenyi Béla K-ázsiai expedíciójában és beutazta Kína nagy részét. Az utazás során tett megfigyeléseit és felfedezéseit világszerte elismerték. A közép- ázsiai sivatagok eredetéről kimutatta, hogy azok kő- és homokanyaga nem tengerfenék maradványa, hanem évmilliók sivatagi felhalmozódásának következménye. A hátsó- indiai hegyláncok geológiai felépítésére vonatkozó megállapításai úttörőek. ~ hazatérése után még két évig az MNM-ban dolgozott, továbbra is segédőrként; 1883-tól mint a Földtani Intézet osztálygeológusa a bánsági hegyvidék geológiai felvételezését végezte. 1886-ban a földtan rk. tanárának hívták meg a műegy.-re. 1889-től 1908-ig a bp.-i tudományegy.-en az egyetemes földrajz tanszékének tanára, 1902-től 1908-ig a Földrajzi Intézet ig.-ja. 1908-tól, megtartva egy.-i tanári címét és jellegét, a Földtani Intézet ig.-ja. 1900-tól 1914-ig a Földrajzi Társaság elnöke. Teleki Pállal és Papp Károllyal szerk. Magyarország földtani térképét. 1891-ben az ő kezdeményezésére és vezetésével alakult meg a Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága, melynek célja a tó sokoldalú tudományos kutatása volt. A kutatások két évtizedes eredményét A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei c. műben (I – III. Bp., 1897 – 1918) tették közzé. Ebben ~ a Balaton környékének geológiai képződményeit tárgyalta. Ő kezdeményezte az Erdélyi-medence rendszeres geológiai és geomorfológiai feltárását. Jelentős érdemei vannak az erdélyi kősó- és földgázkincs felfedezésében is. Az ő felmérése és tanulmányai alapján kezdték meg a nagysármási fúrásokat. Részt vett a Mo.-i Kárpát Egyesület Bp.-i Osztályának – a későbbi Magyar Turista Egyesületnek – a megalakításában, s ennek alelnöke volt. Különféle szaklapokban több száz értekezést tett közzé. – F. m. A khinai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása (Bp., 1886); Gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai útjának tudományos eredménye 1877 – 1880 (gr. Széchenyi Bélával, I – III., Bp., 1890 – 97); A mennyei birodalom története (Bp., 1901); A Balaton környékének geológiája (Bp., 1910 – 16, az MTA nagyjutalmát nyerte). – Irod. Vendl Aladár: L. L. (MTA Emlékbeszédek, XX.); Cholnoky Jenő: L. L. (teljes bibliográfiával, Földrajzi Közl., 1920); Déry József: Dr. L. L. (Turisták L., 1920); Telegdi-Róth Károly: A geológus L. L. (Földtani Közl., 1949. 3. sz.); Princz Gyula: L. L. helye a magyar földrajzban (Földtani Közl., 1949. 3. sz.). – Szi. Antalffy Gyula: A Himalájától a Balatonig (r., Bp., 1964).

(Idézet a Magyar Életrajzi Lexikonból)