I M E D I A S   K I A D Ó
Főoldalra

A CD megrendelhető e-mailben (info@imediaskiado.com). Két munkanapon belül postázzuk.
Telefon:  30 576 6204
A postaköltség 1 példány esetében: átutalásos számlával 400 Ft, utánvéttel 1000- Ft.
Ára: 4400- Ft + postaköltség
LÓCZY LAJOS: BALATON
(CD-ROM, az 1920. évi kiadás betűhív átirata, a képekkel együtt)  
Az eredeti könyv pontos címe:
A BALATON FÖLDRAJZI ÉS TÁRSADALMI ÁLLAPOTAINAK LEÍRÁSA
 

1891-ben Lóczy Lajos kezdeményezte a Balaton tudományos kutatását, és 28 éven át irányította a magyar tudományos élet egyik legnagyobb vállalkozását, amelynek eredményeként a Balaton a világ egyik legalaposabban leírt területe lett.

KI VOLT LÓCZY LAJOS? ÉLETRAJZI ADATOK

Ez a mű azonban éppen terjedelme, tudományos igényessége miatt nem jutott, nem juthatott el a szélesebb olvasóközönséghez.

Ezért 1920-ban maga a szerkesztő, Lóczy Lajos írta meg a Balaton-monográfia szövege alapján azt az egyetlen összefoglaló kötetet, amely olvasmányosabb, közérthető, és amelyben a 28 éves munka eredményeinek összegzése található.


LÓCZY LAJOS KÖNYVÉNEK FEJEZETEI:

I. rész: Fizikai földrajz
I. fejezet: A Balaton-tó medenczéjének helyzete és felépítése
II. fejezet: A Balaton körüli térszin morfológiája
III. fejezet: A Balaton-tó hidrográfiája
IV. fejezet: A Balatonkörnyék éghajlata
V. fejezet: A Balaton jege
VI. fejezet: A Balaton vizének kémiája

II. rész: A Balaton szerves világa
VII. fejezet: A Balaton-tónak és környékének növényzete
VIII. fejezet: A Balaton állatvilága

III. rész: Az ember a Balaton környékén
IX. fejezet: Őskori, ókori és népvándorláskori telepedés
X. fejezet: Középkori egyházak és várak
XI. fejezet: A balatonmelléki lakosság testi alkotása
XII. fejezet: A balatonmelléki lakosság néprajza
XIII. fejezet: A modern Balaton





RÉSZLETEK A SZÖVEGBŐL ÉS A KÉPANYAGBÓL

ELŐSZÓ.

A Balaton tudományos kutatását a Magyar Földrajzi Társaság választmánya 1891-ben az én indítványomra határozta el. Két évvel előbb létesült a Balatontavi Gőzhajózási R.-T. amely 3 gőzösével kezdte járni a tavat és egyszerre hozzáférhetővé tette a nyaralni és üdülni vágyóknak a veszprém-zalai tóparti helyeket is. Alacsony volt 1891-ben a tó vízállása és a hajózásnak, sőt -még inkább- a fürdőzőknek kellemetlenséget okozott a Balatonban ilyenkor nagyon elterjedő hínár. Sűrűn panaszkodott erre és féltette a közönség az egész tavat az elhínárosodástól. Az ügyet a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-bizottsága vette kezébe és mindenekelőtt a hínárkérdés tanulmányozásába fogott.
Ebből a gyakorlati vizsgálatból indult ki azután a Balatonnak és tágabb környékének széleskörű, tervszerű, rendszeres kutatása.
Jól átgondolt tervezettel, 28 év alatt a szaktudósok nagy száma vizsgálta és dolgozta fel eredeti tudományos munkálatokban a Balatonvidék természettudományi, biológiai és társadalomtudományi állapotaít és kiadta térképeit.
Az alábbi jegyzék ad számot „A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei" czímű kiadványok hosszú soráról, tartalmáról és terjedelméről.
Németül (egy közlemény angolul) is megjelent valamennyi. Nemcsak a hazai, hanem az egész földkerekség tudományos kritikája nagy dícsérettel illette a Magyar Földrajzi Társaság e vállalatát. Nyilvánvaló, hogy a közönség nagyobb részét a szigorú szakszerűséggel írt, terjedelmes munkálatok nem elégíthetik ki. Régóta sürgettek bennünket, hogy adjunk rövid, könnyen megérthető összefoglalást a Balatonról. Amíg a tudományos kutatások befejezve nem voltak és hozzá folytonosan küzdenünk kellett a tudományos kiadványok költségeinek pénzügyi bajaival, ilyen népszerű foglalat elkészítésére nem gondolhattunk.
A Balaton miniszteri biztosa, boldog emlékű Kvassay Jenő államtitkár nem sokkal halála előtt, a rendelkezésére állott javadalmazásból szerény összeget folyósított bizottságunknak azzal a megbízással, hogy legfeljebb 10 nyomtatott íven Monografiáit népszerűen, egyelőre csakis magyar nyelven ismertesse.
Ennek a feladatnak teszünk: most eleget e könyvecske közrebocsátásával. Ha a Balaton szeretetét közönségünkben öregbíteni fogja, a balatoni tudományos kiadványok negyedszázados szorgalmas és fárasztó munkája, amely nélkül e népszerű ismertetést megírni lehetetlen lett volna, bőven meg lesz jutalmazva.
Írtam Csopakon és Budapesten az 1919-1920. évek mesgyéjén. -

Lóczy Lajos,
a Magyar Földrajzi Társaság tb. elnöke és a Balaton-Bizottság elnöke.

(A Balaton-tó medenczéjének helyzete és felépítése 2/7)

...
Hosszú évek vizsgálódásaiból és tapasztalataiból azt a nézetemet közölhetem a magyar pontusi-pannóniai medenczének régibb történetéről, hogy az édesvízi nagy beltó a harmadkor utolsó szakában a földkéreg nagy hegyközti lesűlyedése helyén támadt és folytonos ingadozásokkal változtatta tükrét.
Ezekkel kapcsolatosan benne sikérvizi és szárazföldi agyag, homok, kavics, édesvizi mészkő és tőzeges lignitszéntelepekből álló lerakódások váltották fel egymást a Kárpátok gyűrűjén belül fekvő nagy medenczében.
Ezután is történtek sűlyedések, amelyek a külső vizektől elrekesztették a magyar medenczét lefolyástalan teknővé; ebben felszikkadt a pontusi kor állóvize és szárazföldi, sőt sivatagbeli állapotnak adott helyet, amelynek nyomaival, a szél pusztításaival az Alföld kerületén, különösen pedig a Balaton körül, sűrűn találkozunk.
Mielőtt a pannóniai-pontusikori vizmedencze keletkezett a megelőző régibb eoczén, kréta-, jura- és triasz-korszakokban, vizsgálódásaim szerint a fiatalabb harmadkori és jelenlegi nagy magyarországi mélyedés helyén összefüggő magas hegytömegek állottak. A balkáni ősi tönkfelületek a Rhodope-hegységtől Szerbián keresztül az Alpokig, a Kárpátokig, a Bihar-hegységig és a Szávamenti szigetekig terjedtek. Kristályos palákká átváltozott paleozoos rétegek, ezekben ülő gránittömegek alkották ezt az ősi hegységet. Megvannak nyomaik a Balaton partjain Alsóörs és Révfülöp körül, a mezőföldön a velenczei és a pécsi hegységekben.

Nagykiterjedésű kavicstelepek, tömérdek kovásodott Magnolia-fatörzzsel hirdetik, hogy a mioccén-kor közepén a tulajdonképeni Bakony 400 m-es fensikjára délkelet felől nagymagasságú, ősi hegységek vadvizei szállították le a durva törmeléket; olyan anyagból álló, vedernyi nagyságú görgetegek vannak ebben a kavicsban, amelyet most csak a Balaton-felvidék tövéről, a mezőföldröl és a tolna-, veszprém-, fejérvármegyei hármashatár tájékáról, jelenleg mélyen fekvő pontokról ismerünk. Másként nem értelmezhetjük a kavicstelepek származását, mint az Alföld és a somogytolnai szelid dombok helyén álló egykorú magashegység feltételezésével, amely azóta összetöredezve mélyen leszakadt és talán még most is szakaszos sűlyedésben van.

1.   2.   3.  4.
1. A kongériás rétegek   2. A Zala kis-balatoni szakaszának tisztítása  3. Szigliget   4. A Tóti-hegy

(A Balaton éghajlata)
...
A Balaton hatása általában nem annyira ez évi extrémák tompitásában és a hőmérséklet évi menetében jut igazán érvényre, hanem a hőmérséklet napi menetében, vagyis a rövid időközök nagy hőmérsékleti különbözeteinek tompitásában. Kétféle, melegitő és hűtő hatása között nagyobb a melegitő. Ez a hatás az egész Balaton vidékén megvan, de nagyobb azokon a helyeken, ahol valamelyik uralkodó szélirány a Balatonon keresztül jut az illető helyhez. A Balaton hőmérsékleti hatása dél felé sem terjed messze, már Városhídvégen csak a magasabb őszi hőmérsékleten látszik meg. Hőrnérsékleti viszonyait tekintve a Balaton vidéke a Dunántúl hűvösebb nyugati feléből Keszthely körül hirtelenebb ugrással illeszkedik bele a Dunántúl keleti, délkeleti vidékeinek sorába, mint a Dunántúl északibb felének alacsonyabb hőmérsékletű vidékeibe. A tó vizének hőmérséklete nyáron átlagban több mint 20° C, napi közepes ingadozásai csak 2,5-4,5 fokúak. Reggel és este a tó vize nyáron többnyire melegebb, mint a levegő.

Helyről helyre azonban a. fenti általános balatoni éghajlati jellegtől sok eltérőt tapasztalunk, olyanokat, amiket csak nagyon is részletekbe menő, folytonos meteorológiai megfigyelések után lehelne számadatokkal kifejezni.
A Balaton déli partszegélyén az éghajlati elemek jóval egyenletesebbek, mint a felső veszprém-zalai oldalon, ahol majd közelebb, majd tavolabb erdős, sziklabérczes magaslatok emelkednek.

Somogyvármegyének egyenlőbb altalaja, a nagy lösztákarókon és homokterületeken, a klimával a növényzetet is egységesebbé teszik.
A zalai parton szoros közelségben egymáshoz találjuk a sűrű bakonyi lombos erdőt és a kopár kősivatagokat. Ilyen Tapolcza vidékén a Sáska-Nyirád közti dolomitsivatag, ahol a szél pusztitó munkája, a defláczió, most is koptatja a felszint, ilyen kopár helyek az Akali-Dörgicse közti murvás mező, a balatonfüredi nagy mező és a veszprémi plató Hajmáskér-Öskü-Litér közötti kősivatagja, amelyeken a nyári rekkenő hőség tropusi meleggel bágyasztja az embert; a Papodról és a Futónéköveshegyről lecsapó nagybakonyi bóra pedig télvíz idején kínossá, sőt lehetetlenné teszi az ottjárást. Ezekről a kősivatagokról jönnek le a Balatonra a legerősebb, hirtelen szélrohamok és a napokig tartó szelek. 1894. év márcziusában a vörösberényvidéki Fűzfő-öbölben tanuja voltam annak, miként borítja fel a vihar a nádat szállító szekereket és miként hajtja ördögszekérként a Megyehegy tetejéről a vágásban lévő erdő nagy cserfatörzseit 4 km mentén 200 m. magasságból a Balatonba.

A Balatonfelvidékről lenyúló, szűk völgyekből állandóan áramlik le a levegő, magával hozva a veszprém-nagyvázsonyi fennsik mindig hűvösebb levegőjét. A Quarneró bórájához hasonlóan csap le gyakran az északi észak-keleti-északnyugati kvadransból száguldó szél. A balatonfüredi, balatonarácsi, csopaki, paloznaki völgyből lerohanó szél a Balaton északi partja mentén haladó gőzöst ugyancsak megringatja, a vitorlásokat pedig erősen megdönti.

1.  2.  3.  4.
1. Kilátás a Badacsonyról    2. A tihanyi remetelakások    3. A kecskeköröm     4. A Balaton jegének vastagsága

A Balaton állatvilága
...
Amennyire egyhangú és fajokban szegény a Balaton vizi növényzete, olyan nagy egyéni és fajsokasággal népesiti be az állatvilág a „Magyar tengert”. Diagonális ellentét van ebben a tekintetben a környező szárazfölddel, mert ott viszont a növényzet sokfélébb és változatosabb az állatvilágnál; legalább amennyire ez a Balatonra és környékére vonatkozó biológiai tanulmányainkból kitűnik. .
A Balatonban élő edényes és virágzó növények csak néhány tíz fajjal vannak képviselve az 500-ra menő moszatokkal és algákkal szemben, de az állatok több osztálya a magasabb rendűekkel nyüzsgő csoportokban él a Balaton vizén, vagy mint vándor időnkint rajta tartózkodik.

Tanulmányaink a Balaton tavát környező száraz part állatairól tűzetesen nem szólnak. Ez mindenesetre hiánya kiadványainknak; aligha lehetne azonban más eredménye az ilyen vizsgálatoknak, mint az, hogy a Balaton környéke az egész Dunántúl és az Alföldet környező alacsony hegységek faunájától nem nagyon különbözik. Régi művelődések területei veszik körül a Balatont; ezeken a dúvad régóta kipusztult vagy megritkult. Legföljebb a ravasz róka maradt meg fölös számban; a nádbozótban és a felvidéki kőszálak üregeiben, de a somogyi homokdombokban is kényelmes vaczkokat talál, ahonnan a baromfiudvarokat dézsmálja meg. Mint vadászterületek őzre, szarvasra, dámvadra, néha vadkanra a Zala- és somogymegyei nagy erdők számot tesznek egész Magyarországon. Fogoly, fáczán és nyúl is temérdek van a Balaton körül. De mindezeknél bővebben vannak a vizi madarak, amelyek egész éven át hivogatják a vadászt.

E helyen csak a Balaton vizében és a Balaton vizén élő állatcsoportokról lesz szó; mert néhai id. Entz Géza prefesszor vezetése alatt szorosabban ezeket tanulmányozták zoológusaink. Tizenkét búvár, tizenötödikül néhai Hermann Ottó vizsgálta a Balaton állatvilágát. Hermann Ottó „A magyar halászat könyve" czimű, gyönyörűen irt munkája a balatoni halakról és az embernek hozzájuk kötött életviszonyairól maradandó becsű, szinekben gazdag leírás. Vutskits György munkái is figyelemreméltók a halakra vonatkozólag.
Id. Entz Géza összeállitása szerint a Balaton vizéhez kötött állatalakok száma a 700-at megközeliti. Sokkal változatosabb a Balaton állatvilága, mint a sokkal hosszabb ideig biológiailag vizsgált északnémetországi Plön-tóé vagy a svájczi Genfi (Léman)-tóé. Az elsőből 268, a Lémanból nem egészen 500 faj és varietás ismeretes.

1.  2.  3.  4.
1. Repedés a Balaton jegén   2. Eötvös Loránd graviméteres sátrai a jégen   3. Fonalféreg   4. Vízi atka

A balatonmelléki lakosság testi alkotása
...
Ez a rész némi rövidítésekkel, Bartucz Lajos-tól származik, aki az ő munkában levő és befejezéséhez közeledő monografiájának főbb eredményeit velem kivonatban közölni szíves volt.

Hazánk embertani vizsgálatok szempontjából még felkutatva nincs. Eltekintve egyes kisebb szigetektől, antropológiailag alig tudunk valamit, úgy a magyarságról, mint a köztük lakó nemzetiségekről. Ezért jelentős volt a balatonkörnyéki lakosság embertani tanulmányozása, amelyet a Balaton-Bizottság programmjába fölvett.

Néhai Jankó János kezdte meg az adatgyűjtést 15 év előtt. Korai halála jól átgondolt, szép tervét derékban törte szét. Hagyatéka Seemayer Vilibáld-hoz, utóbb Bartucz-hoz került. Ő csakhamar meggyőződött, hogy az adatgyűjtés tetemes és alapos kibővitésre szorul, hogy csak vázlatát is adhassa a balatonmelléki lakosság testi leírásának. Hozzá Jankó vizsgálatait csakis a Balaton tükrét érintő községekre terjesztette ki. Azt kell megállapítanunk, hogy milyen testalakulati (szomatikus) típusok, milyen elterjedésben és keveredésben élnek valamely területen s így a Balaton körül is; ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha a vizsgálatot minél nagyobb területre és minél több egyénre kiterjesztjük.

Nehezebbé teszi a probléma megoldását az a körülmény, hogy a Balaton környéke embertani tekintetben hazánknak egyik legjelentősebb s legértékesebb területe. Egyfelől mint központ magában foglalja az egész Dunántúl antropológiáját, s másfelől nem szenvedett annyit mint az ország többi nagy részei; a nagy történeti katasztrófák, amelyek Magyarország népességének régi arczulatát feldúlták, a Dunántúl nagy részét, s főleg a Balaton környékét, részben vagy egészben megkimélték.
.
Ezért Bartucz Lajos Jankó-nak 327 felnőtt férfiról vett adatait 703 egyénre egészítette ki olyképpen, hogy a férfiak mellett a nőket is vizsgálta; továbbá, hogy a vizsgálatot a Balatontól távolabb fekvő községek lakosságára, sőt a Göcsej-Hetésre és Belső-Somogyra is kiterjesztette. Pontosabb anyag szerzése érdekében kérdőiveket küldöttünk szét az iskolák tanitóihoz, ezekkel sikerült 22.000 gyermek termet, szem-, haj-, bőrszín adatához hozzájutnunk. A főszolgabírák lelkes támogatásával pedig 22.000, három korosztálybeli, katonaköteles ifjú embernek termetadatát szereztük meg.

Bartucz feldolgozhatta a vidéki és budapesti múzeumokban őrzött, balatonvidéki koponya- és csontvázleletek jó részét is; ezek közt a neolitos kőkortól királyságunk első századáig csaknem minden kor népességének fontosabb típusai képviselve vannak és képet adnak arról, hogyan változott idők folyamán e vidék antropológiai arczulata s a mai lakosság milyen testi alkotású elemek keveredéséből alakult ki.

(Középkori egyházak és várak)
...
Ezeken kivül 80 szerzetesegyház volt a középkorban a Balatonkörnyéken. Az ezekre vonatkozó történeti, irott adatok a középkor viszontagságairól szólnak; elpusztult épületmaradványaik pedig a mohácsi vész után következő századok nyomorúságait hirdetik.
Szegényesek az építészeti maradványok ezekből a templomokból. Román és gót ízlésű faragott kövek és szentélyek hirdetik azonban, hogy volt építőikben tanultság és műizlés. Veszprém vármegyében a berhidai, litéri, szentkirályszabadjai és nagyvázsonyi templomokban találunk faragott kövekre. Somogy vármegyében a teleki templom oszlopföinek románstilusú díszitménye érdemel figyelmet; a vámosi templomromok nyolczszögletes tornya, amelyhez hasonlót Zalában a szigligeti templomromban és még Lesencze-Istvánd templomán láttam, az egyedüliek Somogy régi emlékei között, amelyek megemlitést érdemelnek. Zala vármegyében sokkal több és nevezetesebb emlék maradt meg a parochiális egyházakból. Ez is azt bizonyítja, hogy a Balatonfelvidék szelid, sűrűn lakott vidéke kevesebbet szenvedett a századok dúló küzdelmei alatt, mint Somogy vármegye. A veszprémi magas Bakonyban talán a falvak és nagy megtelepedések hiánya vagy ritkasága miatt sem pusztult el nagyon néhány templom.

A balatonmelléki Aszófő, Révfülöp, Ecserpuszta, Alsó-Dörgicse (Szt. Balázs), Felsődörögd, Egregy, Sóstókál, Nagypécsel, Felsőörs, Zalaszántó templomai és templomromjai műépítési és műrégészeti szempontból is figyelemre méltók.
Valamennyi közül kimagaslik e tekintetben a felsőorsi prépostsági templom. A Mária Magdolnáról nevezett felsőörsi egyház a XIII. században már megvolt. A Rátót nemzetségnek kegyurasága és Battyányi László fla, János és Fajszi Ányos fia, Mihály 1455-ben azt vallották, hogy préposatságot őseik alapították.
Az okiratok hosszú sora beszél a prépostság ügyeiről és történetéről.

Háromhajós ez a templom, de eredetileg csak egyhajós lehetett. A templom portáléja (78. ábra a XXXVII. táblán) és apszisa a XIII. század román stílusát hirdeti.

A Balaton környékén, a veszprémi székesegyház és a somogyvári Szent Egyed-apátság egyházát leszámítva, nincs műemlék, amely a felsőörsivel vetekedhetnék.
A templomnak művészéttörténeti szempontból legérdekesebb része a tornya. Ennek keresztboltozatos, alsó része a templom előcsarnoka maga, amelybe a XIII. századból ránk maradt portálén át jutunk.

A Balaton mai halászata.
...
A mult század közepéig a Balaton s levezető csatornája a Sió, még a maga ősi állapotában volt; nagykiterjedésű „bozótok" vették körül a csatornát és a tónak somogyi partjait, amelyekből a víz tükre hol többet, hol kevesebbet borított el.
Ha bőven termett is ezékben a hal, fogyasztani csak a parti lakosság fogyasztotta. A „fisérek” hordták szét gyalogszerrel és kordékon. A nagy halfogásokból még a baromfinak és sertéseknek is jutott.

1860-64-ben a Déli vasút épülésével kezdődött a régi állapot átalakulása. A vasútvonal töltései az anyavíznek a haltermő bozótokkal való tennészetes, szabad közlekedését megszakitották; a Siót is zsilip rekesztette el. Elszaporodott a tavon a veszedelmes „eresztőháló". A vasút a halnak kereskedelmi forgalmát távolabbra is kiterjesztette. Az aradi halkereskedők 600 méteres „keritő" vagy „húzó” hálókat hoztak a Balatonra és megszűrték a vizet sózott hal számára. Rablógazdaság váltotta föl a régi patriarchális halászatot, a vidék ősi kincsét.
Annál veszcdelmesebb volt ez a jövőre, mert a Balatonnak 105,586 kat. holdnyi (607,6 km2 = 60,760 hektár) vizterületén 52 község határában 37 birtokos osztozik. A legkisebb vizjog 78 kat. holdnyi (44,886 hektár), a legnagyobb pedig 18,429 kat. holdnyi (10,605,9 hektár); felismerték az érdekeltek az ebből származó bajokat és l884-ben szervezkedtek, megalapitva a „Balaton-Halászszövetkezetet". A halászati törvény életbelépésekor azután 1890-ben ebből lett a ma is fennálló „Balatoni Halászati Társulat”.
...
A nagyjövedelmű, mostani üzletrendszer mellett a Balatonmellék lakosságának hallal való ellátása úgyszólván egészen megszűnt. Most a Balaton mellett jó halhoz hozzajutni ugyancsak nehéz, eltekintve attól, hogy ára a békebelinek tizszeresére szökött. Jogosult tehát az elkeseredes és panasz azok részéről, akik eddig a Balaton izletes halgazdagságát olyan istenáldásnak tartották, amelyhez ök voltak legközelebb. A jelenlegi Halászati Részvénytársaság ennélfogva a Balaton körül nem népszerű és fennállása óta a háború előtti években elért 400000 korona évi átlagos bevételét megérdemeltnek nem tekintik.

A hal mellett egy érdekes mellékterményt értékesit a részvénytársaság: ez a Balatonból nagy tömegekben kihalászott küszhal ezüstösfényű halpénze, pikkelye, amely mesterséges gyöngyök előállitására szolgál. Ennek a terméknek főpiacza Páris és Stettin. 50-100,000 koronát jövedelmez ez évenkint a részvénytársaságnak.