| I M E D I A S K I A D Ó | ||||||||||||||||
| Főoldalra A CD megrendelhető e-mailben (info@imediaskiado.com). Két munkanapon belül postázzuk. Telefonon: 20 494 4126 Ára: 3600- Ft (postaköltséggel együtt, átutalásos számlával, vagy 4200- Ft postai utánvéttel) |
||||||||||||||||
| CIGÁNYZENÉSZEK ALBUMA (1927) (CD-ROM) Életrajzok és fényképek, amelyek révén tehetséges, híres és megbecsült zenészek világa elevenedik meg. N E M Z E N E I C D ! A CD tartalmazza
a Markó Miklós újságíró által kiadott albumot
a kor ismert cigányzenészeiről (1927), amely életrajzokat, családok
ismertetését és bemutatását, sokrétű
korrajzot tartalmaz. Körülbelül 350 ismert cigányzenész arcképe, életrajza, a 18. századtól 1927-ig naprakészen. Érdekesek es tiszteletre méltóak maguk a szemelyiségek: tehetséges és szorgalmas, saját erejükből feltörekvő emberek, akiknek tehetségét az arisztokrácia, a Habsburg királyi család is elismerte. Hazai es nemzetközi sztárokkal is megismerkedhetünk, köztük elképesztő londoni, párizsi és amerikai karrierekkel. Nagy fényképanyaggal!
Rendelje meg most! - emailen: info@imediaskiado.com - telefonon: 20 494 4126 (Lóczy István)
Ára 3600- Ft (postaköltséggel együtt, átutalásos számlával)
Miért fontos ez a kiadvány? 1. Ezekben a szövegekben egy olyan korszak tárul fel, amikor az ezeréves Magyarország nemzeti öntudatának tetőfokán főhercegek, arisztokraták, nemesemberek fogadták el és becsülték meg a cigányok kultúráját, olyan személyiségek, akik ma a magyar nemzeti arcképcsarnok részei. Bihari ("a legnagyobb magyar zeneszerző"), Cinka Panna es Dankó Pista: a köztudatban a magyar zene már régóta a cigányzenével volt egyenlő, és a cigányok a magyar nemzeti érzés, a magyar nacionalizmus fontos, nélkülözhetetlen kifejezői voltak.
Kiadványunk célja olyan személyiségek bemutatása, akik mind a cigány, mind a magyar nemzeti kultúra részei, büszkeségei. Egy korszak felidézése, amikor a cigányok a magyar nemzeti kultúra részei voltak, miközben megtartották saját hagyományaikat, kulturális jellegzetességeiket. Egy olyan korszakot szeretnénk felidézni, amely távolról sem problémamentes ugyan, de - és ismét hangsúlyozni kell, hogy a magyar nacionalizmus "ünnepi éveiben" - alapvetően a megértésre törekedett, a közös dolgok hangsúlyozására.
A szövegek egyrészt fontosak a magyarországi cigány hagyományok megértéséhez. Másrészt jól érzékeltetik, hogy a cigány kultúra a magyar nemzeti tudat, a magyar nemzeti hagyomány elválaszthatatlan részét jelenti, ami nélkül a magyar kultúra is csonka. 2. A szövegből tehetséges, önmaguk erejéből érvényesülő zenészeket ismerhetünk meg. Elismert és csodált virtuózokat, valódi művészeket, akik mintegy két évszázadon át a magyar nemzeti zenét testesítették meg, és páratlan kifejezői voltak a kor romantikus és hősies, érzelmes és búslakodó hangulatainak, aminek következtében zenéjük hihetetlenül elterjedt, és szinte példátlan népszerűséget vívott ki magának.
Cigányzenészek albuma (1896 és 1927)
|
Markó Miklós: A régi mulató Magyarország - Híres cigányzenészek
(1927) c. albumának betűhív elektronikus változata          
   
 
Előszó (részlet) "E mű szerzője a magyar nemzet legdrágább kincsét, a muzsikát és annak művelőit, a cigányzenészeket kivánja ebben a könyvben megismertetni. Esősorban azokat a zenekarvezetőket mutatja be, kik művészi szárnyakra kelve, a külföldön dicsőséget szereztek a magyar géniusznak. Szükségesnek mutatkozott oly komoly irányu munka, mely megóvja a feledéstől a magyar zene azon jeleseit, kiknek a magyar zene fejlesztésében előkelő szereplés jutott. Az Album megirására akkor határoztam el magamat, midőn jóakaróm, néhai Nagy Miklós, a „Vasárnapi Újság” szerkesztője, 1896. január havában általam megiratta és kiadta a fővárosi jelesebb cigányzenészek életrajzát. Ugyanez alkalomból, pár héttel későbben, a vidéki primásokat szólitottam fel, de mert késedelmük miatt a következő farsangra maradtuk volna, arcmásukat közlés nélkül visszaadni nem akartam, elhatároztam magamat a rendkivül fáradságos munkára, amit azért nem tartottam hiábavalónak, mert minél hosszabb ideig huzódott az ügy, annál több régi magyar zenész emlékét kutattam ki, amely emlékek különben visszahozhatatlanul sirba szállottak volna azokkal, akik az adatokat nekem szolgaltatni szivesek voltak. (Az itt fölelevenitett cigányzenészek igen gyengéknek látszanak ugyan hatalmas ellenségeikkel szemben, de mi erőseknek tartjuk őket, mert egy nemzet áll mögöttük. Érdemeik csekélyek ugyan általános zenészeti szempontbó1 itélve, de nekünk becsesek azért, mert a mieink, s többel nem dicsekedhetünk. Ha pedig kicsinysége miatt nem becsüljük meg azt, amink van, nagyobbakra ne tartsunk számot.)" Markó Miklós Bihariról: "Budán a nádori, Pozsonyban az udvari, koronázási és más nemzeti ünnepélyeken ő volt a zenész. Bécsbe is nem egyszer felhívták az udvari bálok alkalmával, s olyankor hangversenyeket is rendezett. A bécsiek elragadtatva mind játéka, mind szerzeményeinek eredetisége által, őt »ungarischer Beethoven‹‹-nek nevezték. Biharinak volt egy közkedveltségü hallgató magyarja »Bihari nótája, mikor pénze elfogyott.« A »Hadik óbester nótája« valóságos harcidal és úgy hangzik, mint akár egy lovassági támadás, »Huszár verbunkos«-ában pedig a trombita harsonát használja fel két ízben bevégzésnek »Sarkantyús verbunkos«-ában a sok előke úgy hallatszik, mint a sarkantyú pengés, a híres »Hatvágás verbunkos‹‹-ában a villámként felszökellő hegedű-futamok híven jellem-zik huszáraink ismert jeles kardforgatását, míg a »koronációs«, »palatinus« és »primátiális« magyarjaiban megvan a méltóság s az ünnepélyes hangulat. Tánc-nótáiban pedig éppen elérhetetlen volt. Mily hatást tudott kelteni a »Rákóczi«, ››Bercsényi« és »Chlopiczky« nótáival és mily virtuozitással játszotta azokat, az a csodával határos volt. 1815-ben mikor József nádor első nejének nővére Katarina Pawlowna nagyhercegnő, az oldenburgi herceg özvegye Budán időzött, a Margitszigeten nagy ünnepélyt rendeztek tiszteletére s ott Bihari oly hévvel játszta a magyar táncokat, hogy a krónika szerint azok is, kik már sokszor hallották, úgy el voltak ragadtatva, hogy táncolni nem tudtak megbűvöltségükben. De a Bihari dicsőségének is vége lett egyszer. 1824-ben Hatvan és Gyöngyös közt feldőlt kocsija alá került, mely balkezét örökre bénává zúzta. Nem tudott többé hegedülni. Így aztán egyszerre vége lett mindennek. Társai elhagyták s ő a legvégső nyomorba süllyedt. Unokájával járt koldulni egykori ismerőseihez, kik azonban nem lelkesedtek többé a néma muzsikus iránt. A földre sújtott ember elkeseredett szíve fenekéig, inni kezdett, míg 1828. április 26-án a köszvény és a vízkór megszabadították a nyomortól. Utolsó éveiről Balla Károly ismert író így ír: »Bihari 1826. őszén már igen rosszul nézett ki s kedveskedni akart, rákezdte a »hatvágást« de már csak kéz volt Biharié; a hangok nem." Bogár Patikárius Ferkó "Nevezetes temetője Páris városának a Pere la Chaise nevü temető, hol a sok nevezetes halott közt egy világhirü cigánymuzsikus, Patikárius Ferkó is alussza örök álmát, pompás, a régi békeévekben százezer frankba került és fejedelmi művészettel megalkotott siremlék alatt, melyet felesége, a mindhalálig szerelmes Marquis Mária egy ismert milliomos csokoládégyáros leánya állitott neki. Bogár Patikárius Ferkó — fia volt a híres Jézus Patikárus József cimbalmosnak és 1865-ben született Budapesten. Annak idején Patikárus Ferkó regényes házasságáról sokat beszéltek és a párisi lapok özvegye halála alkalmából hasábokat írtak. Patikárus Ferkó rendkívül képzett cigányzenész volt, aki méltó utódjává lett volna Biharinak, a magyar Orfeusznak, ha ebben korai halála meg nem gátolja. Előbb Budapest előkelőbb helyein játszott, majd 1883-ban bandájával Párisba ment, ahol 1886-ban nőül vette Marquis Máriát, egy ottani csokoládégyár tulajdonosát, akivel boldog házasságban tíz évig élt, Patikárus Ferkó párisi sikereiről valóságos csodákat mesélnek. Igénytelen külsejű ember volt, akit ezért Pesten »Bogár« becéző néven szólítottak, de ha kezébe vette vonóját, mindenkit elbűvölt s a magyar és orosz nótákat olyan kimondhatatlan érzéssel játszotta, hogy a pezsgőtől mámoros párisi urak és orosz hercegek sokszor térdenállva hallgatták. Vladimir orosz nagyherceg egyszer saját udvari különvonatán passzus nélkül Oroszországba vitte Patikárus Ferkót és egész bandáját." |
|||||||||||||||