| I M E D I A S K I A D Ó www.imediaskiado.com info@imediaskiado.com | ||||||||||||||||
| YVES DURAND: FRANCIAORSZÁG A II. VILÁGHÁBORÚBAN Vissza a könyvismertetéshez |
||||||||||||||||
| Oradour-Sur-Glane Marie-Louise levele nagynénjének, Saint-Bernetből, 1944. június 18-án. Drága nénikém, Nem tudom, hogy megkapod-e a levelemet, de ha megérkezik hozzád, a nővérem rám bízta, hogy tudassam veled azt a nagy csapást, amely minket ért, hogy nincs többé lányunk, apósunk, anyósunk, nincsenek nagybácsik, nagynénik, nincsenek unokafivéreink és unokanővéreink, nincs többé senki azok közül, akik Oradourban laktak. Ez egy szörnyű dolog, rettenetes. Mi akik a két szemünkkel látjuk ezt, nem tudjuk mégsem elhinni, mert ez elképzelhetetlen. Felégették a vidéket egészen Girauttól Breyere-ig meg Bellevue-ig, egyetlen ház sem maradt meg. Nők, gyerekek, férfiak, mind elpusztultak. A férfiakat összeszedték a felső vásártéren, agyonlőtték aztán elégették őket. A nőket a városban és az összes gyereket, akik az iskolában voltak, bevitték a templomba, a templomot bezárták és felgyújtották. Ez történt június 10-én szombaton délután két óra körül. (....) Vasárnap estétől délig vonultak itt a német csapatok konvojai, lehetetlen volt kimozdulni, a maradék civil autóknak nem volt joguk közlekedni, az ember nem tudott biciklivel sem közlekedni, így el kellett jönnie a szerdának, hogy ezt a szörnyű dolgot megláthassuk, mindent, amit mondani lehet, alatta marad az igazságnak, az egészből, ami Oradour volt, csak a falak maradtak, nincsenek felnőttek, nincsenek családok, a barátaink, az otthonok, nem maradt semmi; minden, amit szerettünk, elpusztult, és mi a templomba mentünk, szeretteink hamvaihoz, ez volt minden. Még megsiratni sem tudjuk őket, virágot sem tudunk vinni a sírjukra. |
||||||||||||||||